2012. január 3., kedd

ami

Ami nem omlott össze körülöttem, azt én zúztam le, vagy szimplán csak elárultam. Akkor most ki vagyok én? Rossz ember? Elmebeteg? Hullajelölt? Ki látott engem?

22:15 | sammer6

2012. január 1., vasárnap

Ugye?

A kapcsolatok jönnek-mennek, a barátságok megmaradnak. Vagynem. Nem hittem volna, hogy ennyire ki tudom magamat zárni saját köreimből, ez elképesztő... 1 azaz 1 db B.U.É.K sms-t kaptam. Hát gratulálok. Magamnak. Jövőre veletek ugyanitt. És bocs.

 

23:20 | sammer6

2011. július 11., hétfő

igen?

"- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."

Ezért nem jelentek semmit. mert nem vesztegettél rám időt. Én igazodtam hozzád. Te nem... Eldobható emberek nincsenek, én se vagyok coca-colás doboz....

 

És lehet, hogy szégyellnivaló a külsőm, de te se vagy szebb...

22:44 | sammer6

2011. június 30., csütörtök

Milyen is?

Mikor már egyenes a hajnal

kitakaródzik a szívzuhogás

aléltan dől el a hold is

lustán nyujtózik a ragyogás

 

Az áhitat belengi ágyad

megül a csönd takaród peremén

arannyal festi meg a nap ruhádat

mosolyba borít a mélyűri fény

 

szemed ha csukva is van

kékje kísért mint északi fény

az evező is e ritmusra csobban

szerelem dereng a tópart füvén

 

öleltelek már s most is érzem ajkad

ó miféle talány vagy, s mégis értlek én

amikor majd a nap megint leroskad

angyallá rajzol a bíborízű fény

 

 

 

22:14 | sammer6

2011. június 3., péntek

Hogyan?

Egyszerűen elvesztek ezek a dolgok. Addig-addig húztam, hogy már tényleg nincs tovább. Ebből a liftből pedig nincs kiszállás. Nincs rá mód.

A hogyan tovább nagyon nehéz kérdés. Mert akármit választok, valaki sérül. Mindenképp. Csak az a kérdés, kit vagy kiket ültetünk az anyósülésre....

 

Mindenesetre ezekben a helyzetekben vagyok a legjobb, így meg fogom oldani. A lehető legjobban. Kerül, amibe kerül.

0:51 | sammer6

2011. május 30., hétfő

sajnálom

Azt hiszem, már tényleg mélyen vagyok. Nagy nehezen kezdtem egyenesbe jönni, erre megint elszúrom. Sokszor tudom, mi lenne a helyes, de nem tudok magamnak parancsolni. Nem ment. Eddig. Most már csak becsületből sem hagyhatom, hogy így legyen. Nem akarok rongy lenni. Az úriember magának borotválkozik, nem a társaságnak....

0:41 | sammer6

2011. május 11., szerda

hullám

Most épp mélyen vagyok, de... mit is tehetnék?Majd jön a felfelé, és aztán a nagy lecsúszás és valahogy nem érzem, hogy az igyekezetem elég lesz. Pedig. Akarnám, hogy jó legyen, akarok férfi lenni. Kell. Mert apa vagyok, így férfinak kell lennem. Példaképnek.

És közben minden apró kis lenyomatodat összekaparom,  hogy valahogy tudhassam, mit gondolsz, mit érzel. Legyen köztünk kapocs. Valami. Mert szeretlek még mindíg, akkor is ha már belefulladtam ebbe az egészbe. Csupa nem akarom vagyok és csupa félelem, néha pedig hit és remény. legalább egy kiszámítható véget látnék és nem lenne  ez az érzelmi kiszolgáltatottság. Kutyaólat szeretnék valahol a szárszföldön. Hiszen te is szeretnél még gyereket és én is. Tőled, veled!

22:10 | sammer6

2011. május 8., vasárnap

maraton

 

lépésről lépésre kifordul a látóhatárból

téglánként épül a tétova táj

ki tudja miért is kezdtem ezt el

akárhogy is volt, most már muszáj

 

elcsigázott izmaimba fáradt vér

tódul minden dobbanással

te vagy nekem az utolsó korty víz

nem pótolhatlak semmi, senki mással

 

minden lépéssel közelebb a cél

minden mérfölddel üresebb vagyok

utolsó dühvel húznak tagjaim

fejem felett az üres nap ragyog

 

veríték nélkül vacogó fogakkal

az akarat ölébe kucorodom

feléd kezem nyújtom drága angyal

el nem érlek többet, jól tudom

 

 

 

 

 

22:36 | sammer6

2011. május 7., szombat

Kiestünk

Úgy néz ki nagyon. Sose hittem volna, hogy megint idáig el lehet jutni, bár az előző kiesést igazából nem fogtam fel, még túl gyerek voltam hozzá. Most meg még van egy utolsó szalmaszál, de az elmúlt hetekre gondolva nem nagyon hiszek benne. Vagy rossz a karma, vagy koncepció van, egy a lényeg: nem sikerülhet.

Mindenesetre én nem fogok mást a szívembe beengedni, mert a szurkoló az szurkoló marad. Mindenkinek megvan a saját kis szektája. Halálig.

 

Bassza meg a jegesmedve, csak kimászunk ebből!

22:45 | sammer6

2011. május 3., kedd

Férfiállat

Mikor a másik előtérbe nyomakodik, én hátralépek. most nem vagyok olyan passzban, nem akarok mindent jobban tudni. Pedig. Szóval értem én, hogy nem vagyok eléggé férfi, de hát annyira vagyok férfi, amennyire Te nő vagy. És fordítva. Kontrafalt.  Most megyek és bekúszom a szőnyeg alá, mert úgy néz ki, tényleg balf vagyok és nem az ásványvíz.

10:01 | sammer6

2011. április 27., szerda

Szerelem miért?

 

felüti fejét majd a fű

az aszott szemétkupacon

holdfényig susogva dúdol

mint újszülött hajadon

 

partokra nem vár szikár hajóm már

szemedre nem emlékszem igazán

pontosan tudom hogy öleltelek

de az ízét nem tudom már

 

hústól a húsig reped az érintés

foszlott vonzalmaink peremén

miféle varázslatos álom vagy?

mind én voltam, csak én

 

 

22:45 | sammer6

2011. április 26., kedd

Elfogy

A reggeli nap barátságos volt, nem olyan, mint egy átlagos tavaszi napon; nem vakított, csak simogatott, mintha már az indián nyárban járnánk. Milánóban volt ilyen a reggel azon a március 15-én. Az olasz vendégek édes kalács mellett forró capuccinót szürcsölgetve beszélgettek, a folyosón az ágyneműk cserére vártak. Óvatosan csuktam be az ajtót, s ahogy kiléptem az utcára, megérintett a nap. A zajok körbevettek, a piacon egészen elvesztem bennük, és az illatok és szagok vad keveréke szinte pulttól pultig húzott. A kofák dallamos hangon olaszul kínálták portékájukat, én pedig olyan határozott léptekkel haladtam, mintha keresnék valamit. Valamit Neked. Igen, azt hiszem itt vált bizonyossá, hogy amit érzek, az igazán komoly. Nem a napfény szédített meg és nem is az osztrigaszag, egyszerűen ez a sürgető késztetés volt az áruló; vissza-vissza mire felébredsz, hogy egyetlen közös pillanatot se mulasszak el a közös ébrenlétből. A pillanat íze most is itt van a számban és megannyi térképszerű fénykép pedig a szívemben. Miközben befordultam a Dayka Gábor utcába, a parkra gondoltam, ahol az öledben feküdtem, a milánói villamosra, a dómra és arra a szeretkezésre. Majd eszembe villant a szó: bonyolult. Nekem nem az; inkább feloldhatatlan és mégis egyértelmű ez az egész: szeretlek. Akárhány emlék is fogy el a szívemből, már nem számít. Hiszen mindennek vége lesz egyszer, az életnek is. Mégis, Milánóban tavasz volt! És öleltél és csókoltál és reggel ugyanúgy bámultam, ahogy alszol, ahogy azt tegnap reggel is tettem.

22:45 | sammer6

2011. április 19., kedd

ha-hahaha

Ha nem alszol, mert nem tudsz az idegtől, egy idő után nem leszel nyájas. De tényleg...

22:05 | sammer6

2011. április 18., hétfő

insomnia

állítólag túl engedelmes vagyok, máskor meg csak ordítok... egyszerűen csak fáradt vagyok, így is, úgy is... mindegy. Nem tudok jó lenni...

21:39 | sammer6

2011. április 17., vasárnap

kapcsolatcimke

A facebookon is válás előtti státuszba kerültem. Minden szar és nagyrészt miattam... De miért is? Azt mondják, szerelemben és háborúban mindent szabad. De talán magunkból kivetkőzni mégsem jó ötlet. Félek és gyűlölöm magamat. egy ilyen embert én se tudnék szeretni. Végül is mindegy, az ifjúkori lázálom közelebb került újra, jöhet a lakóautó meg a kutya minimálstílusban. ez vagyok; egy összeférhetetlen focibuzi... Hogy is volt? A mikrociklus végén csak ismételünk... Ma nem tanultam semmi újat, és már nem is fogok. Special thanks for facebook... Ennyi piszkos ajánlatot, amennyit 3 év alatt a közösségi hálón elcsíptem, hát nem semmi... és a bizalom nem ezért van oda... Kár, hogy üres kocka lett a helyemen. most már mindenki tudja, és ha nem is kérdezi meg, valahogy olyan bocitekintettel fog rám nézni. Szeretem magamat sajnálni, de útálom, ha mások sajnálnak... Csak azt nem tudom, hogy legyek úgy okos, hogy a fiam ne sérüljön, vagy lehetőleg minimálisan... Legalább ő ne cipelje tovább ezt a borzasztó örökséget....

20:26 | sammer6

2010. november 27., szombat

Márványba vésett könnyeid

Márványba vésett könnyeid
lemossa majd a hajnal
nem érzek meleget, hideget
kontúrtalan árnyékom didereg

Felemeli majd keresztem
a horgas orrú halál
kifordítja dermedt kezeimből
A semmit, ha még talál

Esdekelve kérlek drága hajnal
rajzold meg árnyékomat
parttalan háborgó tenger vagyok
partomon sánta kutya ugat

21:19 | sammer6

2010. szeptember 20., hétfő

Edző leszek

Amikor elkezdtem ezt az egészet, csak menekülés volt. Valamiért akartam, nagyon akartam, azt hiszem, valami terelt errefelé. Most, 10 év után az álmaim, a házasságom, az életem romjain megadatott az a bizonyos nagy lehetőség. Nem tudtam élni vele eddig.

Edzőnek lenni komoly felelősség, főleg, ha gyerekekkel foglalkozol. Az edzés minden percét, minden másodpercét használni akarod, miközben egyszerre húsz kisembernek kellene egyenként egymondatos tanácsokat adnod. A hibajavítás fontos, talán a legfontosabb. Hát majd holnap jó fogom csinálni. Mindent holnaptól csinálok majd jobban. ez az én buktám...

 

Az emberek ebben az országban a változásra várnak. Pedig változtatnunk kéne. Én változtatni fogok. Azért, hogy ne veszhessen el a tehetség...

23:50 | sammer6

2010. július 27., kedd

a tükör

Mindenféle agyas mondást és elmésséget és ezoterikus csodád végigrágtam, hátha...Most lassan ráeszmélek, hogy minden, ami ellenem irányul, csak tükörkép. azt kapod, amit adsz, csak nem biztos, hogy ugyanonnan... van valamiféle körfogás... szóval.... nem írok ide. Jódarabig biztos, talán sosetöbbet. Ez azt jelenti, hogy megpróbálok másképp gondolkodni, és másképp érezni. Megpróbálok magamon változtatni, hogy körülöttem egy jobb világ lehessen. Ez az utolsó halvány reménysugár, meg ilyesmi. Meglátjuk.

16:28 | sammer6

2010. július 1., csütörtök

Mit mondjak még?

fokról fokra

napról napra

kopik kopik

hová s minek?

 

fel s alá

vagy körbe-körbe

fűben ülve

hóba dőlve

 

sorok között

sorok mögött

minduntalan Rád gondolok

ölelnélek naplementéig

23:18 | sammer6

2010. június 30., szerda

én és énke a paraherceg

A túlélési stratégiám tegnap elhasalt az objektív működőképességi teszten. Mondhatjuk, hogy 0 csillagot kaptam. Értékelhetetlen.

Hogy mi az oka? Én vagyok az oka, illetve nem is én, sokkal inkább énke, a paraherceg... Hosszú lenne kibontani ezt most és méginkább fájdalmas, azt hiszem az anonim alkoholisták csoportjában is könnyebb lenne. Mindenesetre ezt a paraherceget nem nagyon lehet szeretni, én se tudom... mélységes mély undorral flörtöl bennem ez az avatisztikus kényszer; mintha csak valami kibaszott zárójel vagy zárvány lennék a nagy biológiai körforgásban. Igen, szeretem. Igen, azt hiszem el fogom rontani. És ezért aztán el is rontom. Nem tudsz az lenni, akinek nem érzed magad. a többi hülyeséget arról, hogy inspirál vagy lehúz a másik most hagyjuk: megoldás kéne, nem tüneti kezelés.

Hát legyen. Változtatok, mert most már nagyon erős a kényszer. Nagyon szúr a szög:)

12:57 | sammer6

Régebbiek | Végére »
Bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!