Ezt mondta. Ő csak rendezni próbálja az életét. Előbb egy kidobóval feküdt le, aztán egy 55 évessel, aztán ott a harmadik, de közben jár az elsőhöz délelőtti dugásra. Rendezi az életét. És megsértődött, mikor ribancnak neveztem.....Hát ezek szerint tényleg én vagyok tévedésben minden tekintetben. Hogy a francba vehettem feleségül egy ilyen nőt???
ez a 399. bejegyzés.
Itt a vége.
Lapok bedobva....
Kár, nagy kár, hogy életből csak egy van...
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
Utánad
A kockakövekre ráül a nap
végigsuhan az aszfalt peremén
tavasz van, tavasz van végre
mégis ülünk az ősz közepén
lehulló pillanataink között
ülve várjuk az esti fagyot
a falon túl, a szívemen túl
a tavaszi nap felragyog
Mosolyod és kedves szavaid
szárnyakat adnak az őszi pihéknek
hova tűnt ami elmúlt?
utat mutat az ősz a sötétnek
Lágyan betakar az árnyék
nem szeretsz már, így hasztalan
minden lélekzet és minden dobbanás
de hajnalig még vonszolom magam
Mert felragyognak akkor mindenek
mert az öröklét is kezedért kiált
a tavaszi szél is csendben didereg
és lábad nyomán hajolnak a fák
Ez egy ördögi kör, mert bármennyire is helyre szeretném hozni, rettegek attól, hogy esetleg újra látlak. Nem csak attól, hogy esetleg meglátlak valahol véletlenül, hogy esetleg mással látlak, hanem attól is, hogy találkozunk. Mert olyan erős a késztetés, annyira szeretnélek legalább még egyszer megölelni, hogy ez a gondolat meggörbíti a hátamat. Mintha küszöb alatt járnék, úgy somfordálok egyik helyről a másikra.
Ki kell lépnem ebből, de ugyan hogyan tehetném?
Te talán már nem is emlékszel arra, milyen az ha valaki Veled szakít, ha valaki azt mondja Neked, elegem van belőled.
Mégis, valahol a szívem mélyén azt érzem, van még egy iciripiciri, egy lehelletnyi remény, mert még reagálsz bizonyos dolgokra.
Tudom, ha most pénzt adnék, úgy ahogy várod, másképp alakulnának a dolgok. Nem tudok, de nem is akarok. Nem akarom ennél jobban kifacsarni magam a semmiért, már én is ott tartok, hogy próbálom védeni, ami még megmaradt. Talán Te is itt tartasz. Talán nem akarsz még egyszer csalódni. Ebben bízhatok egyedül. Soványka remény.
Mindenesetre a külön kassza remek ötlet volt, - a házasságunk alatt végig ez volt - mert így teljesen eltérő napokat éltünk meg. Volt, hogy nem tudtam, másnap miből veszek tejet, kenyeret (mert a kaja az én reszortom volt) miközben ő elment az Old mansbe koncertre a barátaival. Én persze nem mehettem.
Ironikus, hogy most amikor már külön lakunk, találkozik a mindennapi életünk ezen a téren. Egy-két hét és választania kell majd a tej és az üdítő, a kozmetikus és a villanyszámla között. Mondhatnám, hogy legalább végre meg fogja érteni, mennyire beszűkíti az embert ez a sakkozás, de úgyis ez is az én hibám lesz. Szerinte. Szerintem meg ha kirakja valaki a férjét a családból, az ne várja a havi kosztpénzt többet, mert az nem fog jönni. Elvi és gyakorlati akadálya egyaránt lesz, hiszen a másiknak lakni kell, enni kell, mosni kell, közlekedni kell, miközben el kell fogadnia, hogy ő már nem az egész része, s még csak nem is valami lepattintott szilánkja, hanem csak valami hasonlóféle hulladék....
Mindenesetre ha nem költöztem volna el és nem kellett volna ügyvédhez és bíróságra szaladgálnom, most 180 ezerrel beljebb lennék. Azt a pénzt odaadhattam volna februárra a hitel törlesztőre és még maradt is volna....
Ma kinyitottam a "nagy" gépet megint, azután a remek éjszaka után először. A firefox által megjegyzett előző munkamenet: est.hu/symbol.
Az érzés megfizethetetlen.
Köszönöm Kata. Külön azért, mert ahogy látom az FB-n, ti azért csak kibékültetek....
Egyébként tudtam, éreztem, hogy gáz lesz, de teljesen tehetetlen voltam. Mint ahogy most is az vagyok. Nem szeret, én meg szerelmes vagyok belé még mindig... hát ez van. Bele kéne halni, vagy ilyesmi, mert úgy könnyebb lenne sokkal. De így tovább élni...hetente találkozni a gyerekek miatt.... amerikai álom! De télleg...
"FORDÍTVA
Lehet, hogy egy reggel nem indulsz:
lerogysz, lábad végképp kitörve.
Meglódul a lakás bolondul, s
alázuhan az ég a földre.
Toporgok majd - béklyóban állat -,
erőm kifogyva nem menekszem.
Nézem cipődet és ruhádat,
néhány perc, s éveket öregszem.
Gonosz vagyok: fordítva inkább!
Úgy nyilván könnyebb lenne sokkal.
Nekem könnyebb, s neked? - Kibírnád.
Hogyan? - Miként rossz napjainkat
eszköztelen alázatoddal
értem s helyettem is kibírtad."
igen azt hiszem elég hosszú listát tudnék írni most már a hibákról amiket elkövettem. De ha állandóan ezkre gondolok meg fogok bolondulni, vagy olyan kompenzáló őrült leszek, ami katasztrófa... hát ez van. Kicsöppentem a családomból. Borzasztóan hiányoznak a gyerekek és borzasztóan hiányzik a feleségem. Mert még mindíg szeretem. És ez nem fog elmúlni. Maximum elhalványul. Miért? Mert én úgy éreztem, ez egy életre szól....
Tudom, hogy van valakije, és mégis hazudik. nekem és mindenki másnak, kivéve a drága Katát.... Miért is?
1. fél tőlem
2. szégyelli magát
3. attól fél, ez anyagilag hátrányos lesz neki
4. talán tudat alatt még nem zárta le kettőnk dolgát
nem tudom. csak azt tudom, hogy a 4 éves kisfiam ordított, hogy "Apa ne menj el, apaaa, ne meeenj eeel!!!!"
és én nem akartam eljönni. Nemcsak Milán miatt. Szeretem a feleségemet. Bár ne így lenne, de én minden gond, nehézség, bántás és kudarc ellenére szeretem őt. Azt hittem, ez egy életre szól majd.... most nagyon fáj..................
ha eddig nem adtam semmit haza, akkor MIÉRT IS KELL MOST ÁLLÁST KERESNED???
MINDÍG ELFELEJTEM, EZ MENNYIRE TUD FÁJNI... SEBAJ VAN AKI ÉS AMI ESZEMBE JUTTATJA... AMI NEM ÖL MEG AZ ERŐSÍT, UGYE?
olyan ez, mint mikor szakadó esőben otthagy a busz a megállóban... Ő már tovább lépett. Nekem meg meghagyta, a "búval baszott vagy állandóan! -t"... köszi.
Ami a legjobban fáj és még fájni is fog, hogy Ö simán tovább lépett. És már van jelentkező pasija bőven. És előttem is vidáman sms-ezget, bár úgy csinál, mintha nem történne és nem is történt volna semmi. Ha tényleg ennyire rendben van, hogy ő már nem szeretett ezért nem is csalt meg, akkor miért kell még mindíg hazudozni, rossz lelkiismeret? Vagy fél tőlem? Hát eléggé őrült vagyok. mert tudom, hogy ez még sokkal jobban is fog fájni... még 1-2 hét és itt a pokol.... remélem, éhen azért nem fogok halni....
Ami nem omlott össze körülöttem, azt én zúztam le, vagy szimplán csak elárultam. Akkor most ki vagyok én? Rossz ember? Elmebeteg? Hullajelölt? Ki látott engem?
A kapcsolatok jönnek-mennek, a barátságok megmaradnak. Vagynem. Nem hittem volna, hogy ennyire ki tudom magamat zárni saját köreimből, ez elképesztő... 1 azaz 1 db B.U.É.K sms-t kaptam. Hát gratulálok. Magamnak. Jövőre veletek ugyanitt. És bocs.
"- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."
Ezért nem jelentek semmit. mert nem vesztegettél rám időt. Én igazodtam hozzád. Te nem... Eldobható emberek nincsenek, én se vagyok coca-colás doboz....
És lehet, hogy szégyellnivaló a külsőm, de te se vagy szebb...
Mikor már egyenes a hajnal
kitakaródzik a szívzuhogás
aléltan dől el a hold is
lustán nyujtózik a ragyogás
Az áhitat belengi ágyad
megül a csönd takaród peremén
arannyal festi meg a nap ruhádat
mosolyba borít a mélyűri fény
szemed ha csukva is van
kékje kísért mint északi fény
az evező is e ritmusra csobban
szerelem dereng a tópart füvén
öleltelek már s most is érzem ajkad
ó miféle talány vagy, s mégis értlek én
amikor majd a nap megint leroskad
angyallá rajzol a bíborízű fény
Egyszerűen elvesztek ezek a dolgok. Addig-addig húztam, hogy már tényleg nincs tovább. Ebből a liftből pedig nincs kiszállás. Nincs rá mód.
A hogyan tovább nagyon nehéz kérdés. Mert akármit választok, valaki sérül. Mindenképp. Csak az a kérdés, kit vagy kiket ültetünk az anyósülésre....
Mindenesetre ezekben a helyzetekben vagyok a legjobb, így meg fogom oldani. A lehető legjobban. Kerül, amibe kerül.
Azt hiszem, már tényleg mélyen vagyok. Nagy nehezen kezdtem egyenesbe jönni, erre megint elszúrom. Sokszor tudom, mi lenne a helyes, de nem tudok magamnak parancsolni. Nem ment. Eddig. Most már csak becsületből sem hagyhatom, hogy így legyen. Nem akarok rongy lenni. Az úriember magának borotválkozik, nem a társaságnak....
Most épp mélyen vagyok, de... mit is tehetnék?Majd jön a felfelé, és aztán a nagy lecsúszás és valahogy nem érzem, hogy az igyekezetem elég lesz. Pedig. Akarnám, hogy jó legyen, akarok férfi lenni. Kell. Mert apa vagyok, így férfinak kell lennem. Példaképnek.
És közben minden apró kis lenyomatodat összekaparom, hogy valahogy tudhassam, mit gondolsz, mit érzel. Legyen köztünk kapocs. Valami. Mert szeretlek még mindíg, akkor is ha már belefulladtam ebbe az egészbe. Csupa nem akarom vagyok és csupa félelem, néha pedig hit és remény. legalább egy kiszámítható véget látnék és nem lenne ez az érzelmi kiszolgáltatottság. Kutyaólat szeretnék valahol a szárszföldön. Hiszen te is szeretnél még gyereket és én is. Tőled, veled!